Nyolcéves koromban választottam a zongorát, a nagy, fekete, misztikus hangszert, amiből akár egy egész zenekar is megszólalhat. A mai napig lenyűgöz a méltósága, az ereje, az eleganciája, a mélységei, a csillogása. Mivel a zene, mint minden más, összefüggéseiben is érdekelt, a zongorázás mellett a kamarazene, a nyelvek, a költészet, a kreatív írás, a dalírás, a tánc és a kórusművészet is fontos szerepet játszottak a szakmai utamon. Számomra a tanítás nemcsak a tudás átadásáról szól, hanem felfedezés, kapcsolódás, öröm, szenvedély és küzdelem – pont, mint az élet. Hiszem, hogy tanulni és tanítani a zenét azt jelenti, hogy mélyebb kapcsolatba lépünk önmagunkkal és egymással, és ez egy olyan ajtó a világra, ami nemcsak fejlődést, kihívást és tudást jelent, hanem maga az élni tanulás útja.